Psalms 46

Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez: ^a1Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait. ^b 2Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat. ^c 3Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké! ^d 4Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat? ^e 5Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. ^f 6Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! ^g 7

Dicsérő ének az Isten Felkentjére és annak menyasszonyára

8Az éneklőmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesről. ^h 9Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: művem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla. ⁱ 10Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké. 11Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsőségedet és ékességedet. ^j